2009. szeptember 25., péntek

Gulyásleves csipetkével

A gulyásleves a férjem egyik kedvence. Annyi éven át etették a hamis Gulaschsuppe-val, hogy öröm nézni, ahogy a levesemet kanalazza befele. A gyerekeink különösen a csipetkét szeretik benne, egy egész tojásból készítem, mégis mindig túl kevés nekik. Most már legalább két éve, hogy a kicsi is akkora lett, hogy egy kis csípössel megbolondítva is megeszi a gulyáslevest, egy minicsilit szoktam tenni bele. Kuktában kezdem a fözést. Egy jó félkiló marhahúsból, két jókora hagymából, pirospaprikával, olajon pörköltalapot készítek. Megsózom, darált köménymagot adok hozzá (nem bírom elviselni, amikor evés közben köménymagocskák bukkanak fel egy ételben), meglocsolom sürített paradicsommal és hozzávagdosok egy kisebb csípöspaprikát vagy egy fél csilit. Az alapot felöntöm kb háromszor annyi vízzel, mint maga az alap majd lezárom a kuktát és kétszer felfözöm. Miután lehült a második forralás a félig kész levest átöntöm egy rendes fazékba, öntök hozzá még egy kis vizet, majd felforralom. Ha forr, hozzáteszek egy jó fél kiló krumplit felkockázva, egy két répa is mehet hozzá, felkarikázva és a közben elkészített csipetkét is belekeverem. A csipetkét egy tojásból készítem, annyi liszttel, amennyit felvesz és jó kemény tésztát ad. Lisztes kézzel, lisztes edénybe csipkedem bele. (A képen Hancuska segítö keze látható) Annyi ideig fözöm, amíg a krumpli megpuhul.

3 megjegyzés:

Csigi írta...

Húú, nem ettem már ezer éve jó gulyáslevest. A Gulaschsal meg a Gulaschsuppéval ki lehet kergetni a világból. Majd novemberben főzök otthon. Csak legyen elég az idő az összes magyar kedvencet megvalósítani :)) A Zsolti már most leadta a rendelést :))

Zsuzsi írta...

A szilvásgombócból lassan kicsúsztok!!! De bármikor vendégek lehettek egy gulyásra!!!
(Csak suttogom, hogy úgy három körül egy átsielt nap után azért egy Gulaschsuppe is jól tud esni)

szepyke írta...

Gyönyörű színe van! Kiváló étel!:)