2010. május 27., csütörtök

Rebarbara eperrel


Ìme, a mai reggelim! A Nagylány barátnöje egy farmon lakik. A kertjükben derékig ér a rebarbara. Tegnap óta a kert egyik picurka sarkában már csak térdig. Mi meg esszük a rebarbarát, reggel, délben, este.
A megmosott szárakat meghámoztam, lehuzigáltam - de csak úgy nagyjából a szárak szálacskáit. Aztán 2-3 centis darabokra vagdostam, pici vizet tettem alá, a tetejét megszórtam (módjával, ha már diétázom) cukorral, majd felforraltam. Itt elárulok egy nagyon fontos titkot, ha reabrbarával hoz össze a sors: SOHA ne hagyd egyedül! Iszonyú gyorsan felforr a kevés víz miatt, a szétpöfögö ragacsot napokig sikálhatod és a legfontosabb - a szétfött rebarbara iszonyat gusztustalanul néz ki! Szóval, állni mellette, kavargatni és a végén melegen, vagy hidegen, gyümölccsel vagy tejszínhabbal - pici fahéjjal, élvezni!
Mici, bocsika!

2 megjegyzés:

sedith írta...

Olyan szerencsém van nekem is, hoyg sógornőm kertjében terem, így hozzájuthatok, különben nem tudnám honnan beszerezni. Én is imádom, még a friss zöldségsalátába is tettem belőle (persze, nyersen) vékonyra szeletelve. A férjemnek is ízlett úgy!
És igen, kb. 5-6 perc bőven elég neki a fővéshez!:)

Csigi írta...

ez guszta! :)