
Büszkén prezentálom a dobozaimat, akik csendben csücsülnek a konyha egyik sarkában. Csendben, de nem nyugalomban. Idönként odasurran hozzájuk egy családtag, válogat egy kicsit, elöször csak úgy külsöre, méregetve a doboz nagyságát, vajon milyen fogás esik rajta, majd belekukkant, felsóhajt, belemarkol, majd a dobozt gondosan visszacsukva elégedetten távozik. Teli szájjal.
5 megjegyzés:
:))))))))
teneked már tele vannak sütikkel a dobozaid?????
Irigy sóhaj.....
Na ne nagyon irigykedj, az ajándékokkal már közel sem állok ilyen jól!
Én egyikkel sem...:(Akkor most mégis sóhajtozhatok?:))))
Váááóóó, nem mondod, hogy tele vannak a dobozok. Jesszus. Nálam még a szekrényben várják,hogy megtöltsem a bendőjüket! Nagyon ügyes vagy!
Igyekeztem, igyekeztem. Tudjátok, nálunk a 88 éves Nagyika a példakép. December elsö hetében kész van a sütéssel, kb 1000 darab kekszikét csinál és az egész nagycsaládot ellátja vele!!! Majd mutatom!
Megjegyzés küldése