2009. december 10., csütörtök

Dobozkáim, dobozkáim...

Büszkén prezentálom a dobozaimat, akik csendben csücsülnek a konyha egyik sarkában. Csendben, de nem nyugalomban. Idönként odasurran hozzájuk egy családtag, válogat egy kicsit, elöször csak úgy külsöre, méregetve a doboz nagyságát, vajon milyen fogás esik rajta, majd belekukkant, felsóhajt, belemarkol, majd a dobozt gondosan visszacsukva elégedetten távozik. Teli szájjal.

5 megjegyzés:

Monika írta...

:))))))))
teneked már tele vannak sütikkel a dobozaid?????
Irigy sóhaj.....

Zsuzsi írta...

Na ne nagyon irigykedj, az ajándékokkal már közel sem állok ilyen jól!

Monika írta...

Én egyikkel sem...:(Akkor most mégis sóhajtozhatok?:))))

Csibe írta...

Váááóóó, nem mondod, hogy tele vannak a dobozok. Jesszus. Nálam még a szekrényben várják,hogy megtöltsem a bendőjüket! Nagyon ügyes vagy!

Zsuzsi írta...

Igyekeztem, igyekeztem. Tudjátok, nálunk a 88 éves Nagyika a példakép. December elsö hetében kész van a sütéssel, kb 1000 darab kekszikét csinál és az egész nagycsaládot ellátja vele!!! Majd mutatom!