2010. március 29., hétfő

Csíráztatás

A magok csíráztatásáról mindenki hallott. Egy remek leírást is találtam, itt. Sokan vagyunk így tavasszal kiéhezve a friss zöldre, nekem évek óta szokásom, hogy tél végén csíráztatásba fogok. Tudom, rengeteg fajta magot lehet csíráztatni, nálunk mégis föleg egyfélét szoktunk: zsázsát.

A képet azért teszem fel, mert engem minden egyes alkalommal elbüvöl, hogy a magocskák hogyan csinálnak maguknak helyet a tálban, úgy bö három órás áztatás után. Kicsi, zselés burkot növelnek maguk köré és ezzel védik magukat.

Ezen a képen már a csíráztató tálban vannak a magocskák, és láthatók a pici csírakezdemények is.

Kb egy hét elteltével lehet friss zsázsás vajaskenyeret enni!

2 megjegyzés:

Kata írta...

Éppen zsázsa csíráztatásba fogtam én is, és kétségbeesve láttam ezt a nyákszerű dolgot áztatás után. Aztán találtam meg a képeidet és nagyon örültem hogy nincs semmi veszve, mint más leírásoknál, hogy ha nyákosodás van elér a világ vége. Szóval köszi a bejegyzést reménykedem a jó eredményben. :)

Zsuzska írta...

Szervusz Kata!
Örülök, hogy segítettem, jó étvágyat a zsázsához!!!