2010. január 6., szerda

Minek nevezzelek?

BETHMÄNNCHEN
Ezennel - még gyorsan, mielött a karácsonyi idöszak véget ér, szeretnék körkérdéssel fordulni hozzátok: Ti milyen magyar nevet adnátok a képen látható sütinek? A német nevét fenn láthatjátok, még a férjem sem tudta megmondani, hogy vajon mit is jelent. A recept olvasása után talán akad valakinek egy remek ötlete, hogyan is nevezzem, mert amúgy nagyon finomkák.
Kb 100 darab egész mandulát forró vízbe dobok, majd ha kihültek, lehúzom a héjukat. 250 gr marcipánmasszát villával összetördelek, majd egy tojásfehérjét, 60 gr porcukrot, 20 gr lisztet dolgozok hozzá. A tojássárgáját egy kanál tejszínnel összekeverem. A marcipánmasszából kb. 36 kis golyót formálok, megkenegetem a tojásos-tejszínnel, majd a mandulákat hozzányomkodom. 175 fokon 15-20 perc alatt pirosra sütöm.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

A frankrunti városi tanács egykori vezetője után, Simon Moritz von Bethmann után kapta a nevét, egy nála dolgozó cukrász készítette először. Bethmann-nak négy fia volt és a sütit a 4 mandula mentén 4-felé vágták fel a fiúknak, akik úgy fogyasztották. Bethmann halála után kapta a süti a fiúkra és az apára is utalva a BETHMÄNNCHEN (Bethmannok) nevet.

jókaja írta...

Puff neki, megelőztek :-(

Ezek alapján a rendkívül fantáziátlan duplamandulás csókok (így többesszámban, mert ebből egy úgysem elég) nevet adnám nekik, mivel személynevet nem célszerű fordítani, és a névadó személye Frankfurt határaitól távol már nem mond semmit.

Névtelen írta...

Frankfurti mandulabomba?

Eszter írta...

Tappancs?
Nagyon tetszik, tuti kipróbáljuk egyszer.

Puszi

Eszter írta...

Bethmanó?

Balázs

Liza írta...

Mandulás marcipáncsók?

Különben kérlek nézz be hozzám, van ott neked egy ajándék!

Zsuzsi írta...

Jajj, milyen aranyosak és lelkesek vagytok, nagyon köszönöm! Nekem, bevallom Balázs megoldása tetszik legjobban, Bethmanó aranyosan hangzik, de ahogy Jókaja írja, nem szikás neveket átfordítani, így marad Bethmännchen. Azt csak zárójelben, hogy a magazinban, ahonnan vettem, csak három mandula volt rajta, a negyediket én biggyesztettem rá, mert imádom a sült mandulát. Szegény negyedik fiút elfelejtették.

Liza, máris jövök!